Mirkonak megint bedurrant az ekcémája, most épp 3 ujján borzasztó, egy hajlatánál pedig vérzik. Mindez 3 hét szteroidos kenegetés mellett.
Mivel ma itthon maradt *, gondoltam du. leviszem a bőrgy.-ra. Megnéztem a gyógyír kht oldalát, rendelés 12-16 között. Előjegyzések 15.20ig vannak beírva. Felhívom a recepcióst. Kérek időpontot. Közli, hogy nincs már csak jövő hétre. Visszakérdeztem totál udvariasan, hogy ez mégis hogyan lehetséges amikor 4ig tart a rendelés.
Azért, mert ki kell takarítani a szobát, a 4kor kezdődő ortopédiai rendelés miatt. Még mindig udvariasan megkérdeztem, hogy egy vérző ekcémás kezű gyerekkel ha odamegyek 15.30ra akkor van-e rá esély, hogy a doktornő vessen rá egy pillantást.
A recepciós nővér szerint menjek, és beszéljem majd meg a doktornővel, bár úgysem fog fogadni, majd 2 hét múlvára akart időpontot adni. Ekkor már azért csöppet pikírten megkérdeztem, hogy akkor az ekcémával is közölné, hogy ugyan múljon el, mert a doktornő nem ér rá csak majd később.
A nő pofátlan és tiszteletlen volt végig. Én kedves. A gyerek érdekében tűrtőztettem magam.
Mégis odamentünk 15.10re. Így jött ki a lépés. A következő szitu fogadott. A bőrgyógyászat fölötti kijelzőn egy 4jegyű szám ég. Gondoltam van bent valaki. Odament egy 50 körüli nő, bekopogott, tárt ajtóknál elkezdtek beszélgetni. Gyanús lett, odasétáltam, feltünésmentesen benéztem: hopp, nincs ott senki!
Az orvosnő közölte az 50es nővel, hogy nem veszi fel marika, átmegy a sebészetre (1 ajtóval arrébb) és egy kicsit ott besegít, mert nem jött el 15.00 órás es betege és van 20 perc szabad.
Ekkor mentem oda hozzá és megkérdeztem, hogy a vérző ujjú ekcémás gyerekemet el tudná-e látni?
Nagyon paraszt stílusban közölte, hogy kérjek időpontot, majd 2 hét múlva van is hely. Mire közltem, hogy ok, de a gyerekem keze most vérzik, mégis mit csináljak vele két hétig? Még ecseteltem kicsit. Húzta a száját és megkérdezte, hogy hogy hívják a gyereket. Bemondtam a nevét. a nő fintorgott egyet, és kzölte, hogy én balhéztam már delelőtt is a telefonban. Mire közltem, hogy nem balhéztam, csak megkérdeztem, hogy miért van 16-ig kiírva a rendelés, ha 15.30kor van gyakorlatilag vége... Felkapta a vizet erre a dokinő, hogy már megint balhézom, Ő nem ér rá!!! üljek le, ha a végén jut rámnk ideje megnézi, ha nem, akkor kérjek majd időpontot!
Bevallom itt elborult az agyam másodszor is. Elsőként a balhézós beszólásánál.
1. kurvára mindegy, h mit gondol az anyukáról, a gyereket kellene ellátnia, erre szól az esküje is
2. hangosan mondta, hogy épp ráér. majd közli, hogy neki most dolga van, nem látja el a gyereket. továbbiakban lásd 1es pont.
3. kisozlgáltatott helyzetünkre való tekintettel még tesz rá egy lapáttal és a saját hatalmát fitogtatja - üljünk le, esetleg lesz ránk ideje. ha nem? akkor sincs gond, csomó beteg gyerek között eltöltött 40 perc jó szórakozás lesz, biztos élvezni fogja a gyerekem....
Nem érdekel mikor és mennyit dolgozik. A rendelőben heti 3*4 órát dolgozik. Ez 12 óra. Jogosan várhatom el, hogy napi 4 órában viszont koncentráljon a munkájára, nem pedig kávézzon, menjen marikát keresni, segíteni akárhol vagy csacsogjon....
És azt hiszem jogosna várom el, hogy a beteg/sérült gyereket lássa el a munkaidejében.
Voltam már kórházakban, magam miatt eleget sajnos. De még soha nem jutottam el a betegjogi képviselőhöz. Most szerdán el fogok menni, És nemcsak szóban, de írásban is panaszt fogok tenni.
2 hét alatt egy nyílt seb vidáman elfertőződhet. Maradandó károsodás érheti a szöveteket, deformálódhat a gyerek ujja.
A nem megfelelő szteroidos kezelés (van még itthon, nyilván azzal fogom kenni és reménykedem) is káros lehet.
Mindez azért mert én balhézos anyuka lettem, mert egy egyszerű kérdést feltettem.
És senki ne mondja nekem, hogy én vagyok a hibás. Mert nem. Nem vagyok hibás azért mert a hülyeségre rákérdezek vagy mert a gyerekemnek az ellátását kérem munkaidőben. Inkább az egész társadalom a hibás abban, hogy ezt simán eltűrjük. Elviseljük és aszisztálunk hozzá, hogy kihasználjanak, lekezeljenek és lealázzanak az orvosok.....
Azt is tudom, hogy addig nem lesz változás amíg eme incidenst végignéző anyukák rám teszik a megjegyzést.... Nem hallották a dolgokat, nem tudták miről van szó, de reflexből rám néztek csúnyán, hogy hogy merek ilyen hangnemben beszélni.
