2010. január 2., szombat

Shrek

Ma megnéztük együtt a Shreket, dvd-ről. Többektől hallottuk, h a gyerekeik élvezték, tetszett neki. Végülis miért ne.
Amikor mentek a sárkány felé akkor Mirk ugrándozott és feszült vol, amikor kiértek, csak akkor nyugodott meg. Amikor a végén elvállnak útjaik és Fiona elmegy a miniherceggel, Shrek meg a másik irányba és még a Szamárnak is csúnyán kiadja az útját ... na akkor eltörött a mécses. De teljesen. Totálisan beleélte magát - akkor most hogy fogja megtalálni, örökké sozmorúak lesznek? és potyogtak a könnyei. Végignéztük, végül megkönnyebbült, de nem tetszett neki. Talán 2 helyen nevette el magát.
Nem igazán értem. Nagyon furcsa, h egyik oldalon nagyon nem empata - amikor pl. rólunk van szó. De már többször tapasztaltuk, hogy mesébe, főleg rajzfilmbe olyan szinten beleéli magát, hogy képes zokogni, elbújni mögöttünk,.....
Nem tudom, h jól nevelem-e. nem azárt ilyen kukac, mert ...? mittudoménmicsoda.... tanácstalan vagyok.
másik oldlaról meg végülis jelzi, hogy komoly belérzőkéje van és fantáziája. ami meg jó.... 

Nincsenek megjegyzések: