Megkezdődött a fixen-balatonon program. Lesznek itt belharcok - két autonóm család összezárva 36 nm-en.... Én mondok valamit Mirkonak anyám meg -nagyihoz híven- lazán ellentmond, megenged, odaad. Ez oké is lenne ha nem lennénk egymás szájában 24 órán keresztül. Ilyen szituban nem megengedhető, hogy a nagyi ne tartson be szabályokat. Ma reggel pl. már 9.30kor eljutottunk oda, hogy én magamból kikelve utasítottam rendre egyszál csemetémet, mert egy vicc, h másfél óra alatt _mindenben_ az ellenkezőjét csinálta annak amit mondtam. ráadásul megigért valamit amit utána nem teljesített - erre pedig érzékeny vagyok. Viszont azóta újra helyreállt a rend és nem hagyja a füle mellett elmenni ha szólok hozzá.
Tegnap azon ment a hiszti fél9kor, hogy Ő még sétálni akar. Nagyapja meg biztatta. Lehet, h idén nyáron Őt többet kell nevelnem, mint a gyerekemet? :)
Egyébként belegondolva, ezek igen, borzasztó idegesítő dolgok, de nagyon jó, hogy együtt a család, hogy a férjem elfogadja -szereti- anyámékat, mirkonak pedig természetes, hogy az élet nagycsaládban zajlik, nem pedig egy szűk 3fős mikrokörnyezetben.