Fiúk lent vannak balatonon, amíg én vasárnap este óta itthon dolgozom. Tegnapi történet. Elmentek másfél utcányira egy étterembe vacsorázni biciklivel. Mire végeztek lezúdult az ég. Erre férjem hazafutott a kocsiért és visszament a kölökért. És otthagyta mindeközben. Én mikor mesélte rosszul voltam. De ez tipikus - én, a városi ember, el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet egy gyereket rábízni egy vadidegenre és feltételezni, hogy nem lesz semmi gond. A másik oldalról, férjem a tipikus vidéki - olyan alapvető bizalommal van a világ felé, hogy én csak lesek. Pedig régóta budapesten él és sokat merevedett az álláspontja, de azért benne még megvannak ezek az alapok.