könyvesbolt

Tegnap egy régi barátnőmmel találkoztam a Mamutban. Nem kedvenc helyeim egyike, sőt... de megteszi. Főleg, mert könyvesbolta is kellett mennem, ott pedig van alexandra és egy nagy libri is. Bementem az alexandrába, meglett a könyv szinte azonnal és a pénztárnál egy angolul beszélő nagymama kérdezgette a kb 20 éves fiukát az annaépetiről. Hogy jó-e, van-e másik rész.... Beleszóltam segíteni. Nagyon régen ért ilyen kellemes meglepetés - egy tündéri nőszemély volt, nagyon jót beszélgettünk, többek között arról, hgoy a gyerekeknek az irodalom, költészet, mondókák milyen fontosak, miért fontosak, stb... Kiderült, hogy kanadai nyelvész a nő, aki megjárta Indiát a Peace Core (azt hiszem Békehadtest magyarul... bár ezen ismeretem inákbb filmekből van :)) keretében, megtanult hindiül, élt görögországban, ...
Én magam is régen voltam ennyire nyitott.
Elgondolkodtam utána (volt még időm amig bnőm megérkezett)... Azt éreztem amit már régen - kinyitottam a világra és valami értékeset, inspirálót és szépet kaptam.
Sajnos az elmúlt évek történései egyre inkább zárkózottá tettek - ami mostanáig nem is annyira tudatosult bennem. Valami már nyáron is kapisgálódott, próbált felszinre törni, de vlaahogy tegnap jött ki teljes egészében.
Azt hiszem lesz még munkám magammal, hogy újra az a nyitott, kezdeményező és befogadó emberke legyek aki voltam és aki szerettem lenni.
Másik ehhez kapcsolódó gondolatom pedig az, hogy ahogy körbenézek azt látom, hogy ez a zárkozóttság eléggé magyar jellemző... :( csakúgy, mint a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás. pedig emnnyivel élhetőőb világ lenne ha ezek a berögzült dolgok kicsit kiengednének....