2008. december 29., hétfő

a helyzet szerencsere valtozoban...

ami őszinte örömmel tölt el. Végre újra legább félig normális a pici fiam. A maradék félért a genetika a felelős, tehát nagy reményeim nincsenek :)
Nagyon magyaráz, úgy véli látja az összefüggéseket és ezeket gyakorta ki is fejti nekünk ... zabálnivaló!
.
felnőtt dolgok..... Meséltem férjemnek közös barátunk/barátnőm januári kezdéséről az új helyén. Bnőmnek van 2 fia, egy Mirkóval nagyjából egyidős és egy 1 éves. És kereskedelmi igazgatónak megy. Én úgy tűnik (bár nem akarok a medve bőrére inni előre) talán landolok magamnak hamarosan egy projekt igazgatói posztot. de ezt majd még meglátjuk. Férjem termelési igazgató.. szépen lassan középvezetői szintre emelkedtünk mindannyian. ami azért is furcsa, mert akár 5 év távlatából visszagondolva is ez még olyan messze volt.. és olyan elérhetetlen. Ráadásul nem is igazán vágytunk rá. Legábbis mi barátnőmmel nem igazán. Most is így alakultak inkább a dolgok. Részemről inkább a semmit nem teszek érte, csak megtalálnak a lehetőségek típusu dolognak érzem. Persze nem ágálok ellene, sőt! Nagyon örülök neki :) De attól még furcsa.... Mert nem érzem úgy, h akár én, a férjem vagy baratnőm olyan "igazgatós" lenne :)

Nincsenek megjegyzések: