Tv újra...

és valszeg nálunk még sokszor....
szóval a helyzet az, h ha én reggel felébredek zsebdiktátorral akkor kijövünk, reggeli, tv bekapcs - nekem napkezdés: hírek, időjárás, gazdasági/politikai beszélgetés. és ált. amíg tusolok/fogmosok addig lehet mirkonak is jó: jimjam. ilyenkor vannak a rövidek igloo-gloo, wobblyland, mind kis 5-10 perces aranyossag, amiket még én is szívesen nézek, hallgatok. És amíg leérünk az oviba megbeszéljük, illetve elmeséli mit látott. Mivel látom, h beépül, tanul belőle nem zavar. délután megnézhet egy hosszabbat hubákat vagy barneyt. közben persze cirkulál a lakásban, ritkán üli végig. ezt az időt már sajnálom, de mostanában van annyi munkám, hogy konkrétan jó ha elvan egyedül. És este a szent tv - tvpaprika, vagy discovery, vagy mesedvd (pompom, kisvakond, susu...)
Mindnekitől hallom, h kell legább egy fél év, h a család beleszokjon Anya újramunkábamenésébe... És legább enny iidő kell Anyának is... remélem nem több. Azt hiszem, -azt szeretném hinni- hogy mivel e mellett sétálunk, beszélgetünk, mesélünk, talán ez a fél év nem hagy majd kitörölhetetlen negatív nyomokat. De a lelkem legmélyén a kisördög bököd a vasvillával. Pedig böködés ide vagy oda, egyszerűen nem tudok több felé szakadni, nincs energiám.
Visszamegyek pilatesre, táncolni most esélytelen vagyok, pont olyan időpontokban vannak órák a város legforgalmasabb (nagy parkolási fúúúúújjj) helyein. Pedig mennék. de annyira, mint már nagyon régen.
De persze a pilatesnek is örülök. Azt remélem a mozgás hozza magával az energiaszintem növekedését is.
A munka egyszerűen leszív, kiürít.... a sok felesleges, értelmetlen, idióta dolog. ... a leszabályozatlan, megbeszéletlen, elhallgatott, ki nem mondott, feltételezett..... talán a közeljövőben ebből a káoszból lesz egy kis rend....
és borzasztóan hiányzik, hogy nincs időm varrni. Annyi ötlet van a fejemben amiket ki szeretnék próbálni, meg szeretnék valósítani. de amikor oda jutok, h mirko vagy varrógép akkor a legritkábban győz a gép -- ha mégis akkor mirkonak készül valami: tornagatya, tornazsák, lego tároló szák, mit is kért még? :)
Szeretnék szuperanyuka lenni aki mindig mosolyog, aki nem türelmetlen, akinek van energiája legozni a nap végén, miközben a vacsora kész/készül. Aki ottvan, figyel, megért, támogat és segít. Ebből most az ottvan nincsott. Pedig mondhatok bármit, foghatom a körülményekre... ez csak rólam szól... nem a körülmények a megoldóképlet kulcsai....
szerettem, h nem szerepköröknek kell megfelelnem... mert régen fel sem merült. családon belül is sajátos szerepek voltak, munkában ált sok pasi között főnökként voltam ... most meg a szerepkörökkel zsonglőrködöm, kliséket próbálok összepasszolni és működtetni mikor a klisé tartalmáról fogalmam sincs. Még novemberben is meg voltam győződve arról, hogy milyen jól megtaláltam a szerepemet és helyemet. most meg azt se mtudom mit is akarok, mit gondolok, mit gondoljak és mi lesz honap .... nem panaszkodom.. csak nagyon furcsa érzés. Régen amikor szétesett és szétcsúszott a világom belebömböltem a kispárnákba a fájást, a szétesést, kiadtam magamból minden, és elkezdtem elölről, felépítettem a világomat újra. most pedig? még csak nem is esett szét. ott van... csak mintha... mint amikor fotózol és egyszerűen nem találod az ideális beállítást és fokuszt. amikor inkább érzed, h nem jó.... Kiváncsian várom tudatalattim mikor jut arra a dontésre, hogy ez már egy tudatosan is kezelhető helyzet :)